2009. június 20., szombat

Hun, han, kun, kán = Úr = Hazafias és fegyveres

1 megjegyzés:

Kuni írta...

dr. Kun Péter keletkutató és fotóművész művészi igényű és értékű képein keresztül bepillanthatunk a ma is élő sztyeppei nomád népek csodálatos világába.




dr. Kun Péter a Mongol – Altaj kazakjai körében 2000 és 2001-ben végzett kutatásokat. Kutatási területe a ma is nomád életet élő kazakok néprajza, különös hangsúlyt fektetve a nomád lovaséletre és lovaskultúrára. 2003-ban megjelent könyve, a Szelek szárnyán , a sztyeppei nomádok lovaskultúráját mutatja be.




A nomád kazakok napjainkig megőrizték ősi életmódjukat, illetve a magyarsággal való rokonság tudatát. Számos hasonlóság fedezhető fel a magyar és a kazak kultúra között, néprajzuk tanulmányozásával jobban megérthetjük, elképzelhetjük a honfoglaló magyarság ránk hagyott emlékeit. Magukhoz legközelebb az alföldi kunokat tartják, akik Kötöny kánjuk vezetésével a 13. században telepedtek meg a Kárpát-medencében. A hazánkban új otthonra lelt kunok által a kazak és a magyar kultúra még szorosabban kapcsolódik össze.



Az Altájban élő kazakok kultúramegőrző szerepe a moldvai csángókéhoz hasonlatos. Ma is sok helyen lehet találkozni a több ezer soros hősénekeket éneklő zsiraukkal, a jurtáikban bőrfújtatókkal dolgozó kézműves mesterekkel, az ezüstveretes nyergeket készítő nyergesekkel. A telet vályogkunyhókban vészelik át, de amint kizöldül a gyep, csapatostól jelennek meg a fehérlő jurták a pusztán.

Vallásukat tekintve muzulmánok, de a sámánhit elemei is erősen élnek közöttük. Az Altáj világtól elzárt, hófödte csúcsai között még mindig él a lóáldozat szokása. A magyarok számára mindig többet jelentett Ázsiának ezen része, mely szoros összefüggésben állott és áll nemzeti öntudatunkkal, történelmünkkel.