2008. szeptember 24., szerda

Konok kunok

Anyai ágon kun ivadék lennék. Nómen est ómen. Drága édesanyám Kun Margit lehelte belém ezt a lelkületet, érzést, hűséget. Szigorú és Büszke Kun Bertalan nagyapám - akit nem ismerhettem - legendája és a Kun család sorsa az , ami erre a dologra, ügyre érzékennyé tesz. Keresem a hasonló lelkületű, és érzelmű kun-ivadékokat. Kapcsolatot szeretnék velük az élő hagyományőrzés, a nosztalgiám és identitás zavaraim kiéléséhez. Ennek érdekében a jelen blog mellé fórumot is létrehoztunk. A lelkem visszasír egy olyan világot, egy olyan közösséget, ahol a bátorság, a hűség, a tehetség és a kegyesség voltak az alapértékek.
Dalban, Ghymes: Seregek közt

1 megjegyzés:

Béci írta...

A kunokról nekem a Félegyházi katonatársaim jutnak eszembe, akik alacsonyak voltak, szőrösök és barnaságukat nem a szolárium okozta...akik 84 körül voltak ott..

nem volt ott büszke, se nyakas, csak katonák, azok is a sunnyogó fajtából. életre szóló barátságok köttettek, érdekes módon azért mindenki a sajátjaihoz húzott.. Békés megyei a Békés megyeihez, kunok a kunokhoz. Akiket megismertem, azok általánosságba - mármint a kun típusok - óvatosak és kisssé visszahúzódók voltak...

Szóval, vannak közöttük rendes emberek is...