Ahhoz hogy jobban megérthessük önmagunkat, lelkünket, identitásunkat tápláló szellemi táplálékra van szükségünk. A rajtunk magyarokon ( kunokon) uralakodó Birodalmak mindegyike mosta agyunkat és formálta tudatunkat, természetesen a saját céljainak megfelelően. Így eshetett meg, hogy történelmünket a Habsburg Birodalomban németek, a Szovjet Birodalomban főként zsidók írták, még akkor is ha azt a mi nyelvünkön, magyarul tették és a szerzők úgynevezett magyarságtudattal is rendelkeztek. Más ugyanis a földrajzi területhez tartozás és más a néphez, populációhoz tartozás. Mind a történelmi, mind a csonka Magyarország vallási megosztottságban élt és él a mai napig. A tanítással, a történelemmel lényegében minden esetben a hatalom és az azt kiszolgáló ideológiák, vallások foglalkoztak. Így van ez ma is, hiszen az okatatási intézmények és a média soha nem tudta, tudja függetleníteni magát a pénztől, ezáltal a hatalomtól. Minden hatalom folyamatosan legitimálni kívánta és kívánja önnön magát így ebből a kényszerből fakadnak a történelem hamisítások, a dicső múlt igénye szinte minden hatalom esetében fikciókhoz vezetett. Kiváló lenyomata ennek a Biblia is. Míg Mózes ugye (egyiptomi herceg) az Istennel szövetséget kötött (azaz ő járt el a zsidó nép nevében) addig a Názáreti már egyenesen Istentől fogant. Látható a vallásalapítóknál az igény az istentől valóságra. A császárok pedig egyenesen isten gyermekeinek definiálták magukat, lásd a római, kínai avagy japán császárokat. Lehetséges ez? A szó szoros értelmében? Az ivaros szaporodásról meglévő ismereteink szerint nyilván nem. Ezzel együtt minden vallásalapító illetve császár hatalmat, erőt gerjesztett és tartott fenn. A hatalom forrása pedig nem más, mint az emberiség, az emberek kisebb nagyobb csoportjainak a hite. A hitből fakadó feltétlen követő magatartása, amivel az egyes ember akarata érvényesíthető. Nem mindegy tehát ugye, kiknek az emlékezete, akarata érvényesül?
Nekünk magyaroknak és kun ivadékoknak a Bibliánk az Arvisúra. Ha valaki a Bibliát és az Arvisurát összeveti, úgy több hasonlóságot és különbözőséget vehet észre. Azonos e két műben az, hogy mindegyik egy-egy nép történetét tárgyalja. Míg a Biblia a zsidó nép, addig az Arvisura a 24 hun törzs történetét tárgyalja. Lényegesen abban különbözik a két mű, hogy míg a Biblia a Názáreti születését követő 300 illetve 400 év után időben lezárul, (helyét az egyháztörténet veszi át) addig az Arvisura ma is tovább írható. Mert kétségünk ne legyen arról, hogy minden kultúra (vallás) gondot fordított arra, hogy utódainak magáról jelet, hírt adjon.
Az Arvisúra a mienk, magyaroké és a 24 hun törzs leszármazottaié, újabb fogalommal a kurultáj népeié. Szóljon hát az ősi üzenet: Aki őseit feledi, áruló. (Júdás, aki önmagát árulja el.)
Manapság minden magyar család könyvespolcán ott a helye Paál Zoltán: Arvisura c. a Püski Kiadó által közreadott két kötetes műnek és minden írástudónak kötelessége annak tanulmányozása népünk, népeink identitásának érdekében.
Íme az Arvisura - egyik - Fóruma: http://arvisura.freeweb.hu/
A népzenekutató és népzenész önmagáról: Magamról: Agócs Gergely vagyok, 1969. október 27.-én születtem a felvidéki Érsekújváron, de oda csak "születni voltam". Szűkebb pátriámnak Fülek városát és annak közvetlen környékét tekintem, itt éltem le gyerekkorom legnagyobb részét. A népzene iránti érdeklődésem is itt bontakozott ki. Tizenhat évesen mentem el először gyűjteni, és azóta kb. 600 órányi felvételt sikerült rögzítenem.