Kunok I. világtalálkozója

Hát erről lemaradtam. :(

Kunszövetség ....

Hajrá kunok!

Nyílt levél Bajnai Gordon Úrhoz, a Magyar Köztársaság miniszterelnökéhez!

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Kiskunlacháza polgármestereként és magyar nemzetiségű magyar állampolgárként fordulok Önhöz levelemmel.

Levelem megírásához a düh, a végső kétségbeesés és a tehetetlenség érzése vezetett. Az érzés, hogy magyar emberként egyre inkább másodrendű állampolgárként kell élnem saját Hazámban, és a tudat, hogy mivel nem vagyok roma származású, és nem tartozom egyetlen meleg jogvédőszervezethez, vagy egyesülethez sem, nem kapok meghallgatást és védelmet. Magyarként én és honfitársaim csak megbélyegzést kapunk. Magyarként nem hallok mást csak azt, hogy rasszisták, idegengyűlölők és kirekesztők vagyunk. Ezt hirdetik külföldön és Hazánkban is.

Ma Magyarországon intézményesült a magyarellenesség, s ennek élén az Ön Kormánya áll. Sokmilliónyi magyar honfitársam nevében teszem fel Önnek a kérdést: miniszterelnökként kiket képvisel Ön?

Kiskunlacháza az elmúlt évben számtalanszor szerepelt különféle médiumokban, s a község lakossága nem először emeli fel a szavát az egyre durvuló erőszakhullám ellen. Cserébe mit is kaptunk? Segítség helyett megbélyegzést. Itt Kiskunlacházán ebben az esztendőben, a nehéz gazdasági helyzet ellenére 30 millió forintot költöttünk a közbiztonság javítására. Felújítottunk és átadtunk egy új, nyolc fős KMB-s csoport elhelyezésére szolgáló épületet, ennek egész éves rezsiköltségét finanszírozzuk. Megkezdtük a térfigyelő kamerák kiépítését, éjszaka a polgárőreink mellett szolgálatot teljesítő rendőrök fizetését biztosítjuk, megkezdtük a romos ingatlanok felvásárlását, lehetőségeink szerint közmunkát biztosítunk az itt élő romáknak. Megerősítettük a mezőőrséget. Felvettük a kapcsolatot és megállapodást kötöttünk helyi cigány szervezetekkel. Az erőszak mégis folytatódik Kiskunlacházán.

Az elmúlt hetekben egy kisgyermeket vertek meg úgy, hogy kórházba került. Egy élelmiszerüzlet tulajdonosát – aki rendszeresen hitelt ad cigány családoknak- vertek meg azért, mert kérte a tartozást, és erőszakkal fenyegették meg, ha feljelentést tesz. Fiatalkorú cigány gyerekek fizetés nélkül távoztak a benzinkútról, majd a rendőrség hosszas üldözés után kapta csak el őket. Nem rég egy cigány ember kaszát szúrt egy magyar hátába, mert ő számon merte kérni rajta erőszakos viselkedését, majd egy hölgyet vertek félholtra, mert nem adott gyógyszert nekik.

Hány Olaszliszka kell még?

A rendőröket arra kötelezik, hogy a cigányok által lakott településrészeken rendszeresen járőrözzenek. Miránk akkor ki fog vigyázni? Egy magyar ember élete Önöknek nem ér annyit, mint egy cigány emberé? Mi is emberek vagyunk! Kérdezem Öntől: Mit kell még tennem, hogy Községem polgárai ne félelemben, hanem biztonságban élhessenek? Ezek már nem „gyerekcsínyek”! Bennünket agyonverhetnek, gyalázhatnak és mocskolhatnak büntetlenül, értünk sem Ön, sem Kormányának egyetlen tagja nem emeli fel a szavát. Ön egyetlen cigány által meggyilkolt, vagy agyonvert magyar temetésére nem megy el, miközben a cigány áldozatok temetésén minden liberális jogvédő szervezet, és Kormányának tagjai is ott vannak.

Kérdezem Öntől: ott lesz-e Pesterzsébeten, a cigányok által halálra rugdosott magyar polgártársa temetésén?

Ön miért nem állt ki a nagy nyilvánosság elé és ítélte el ezt az embertelen gaztettet? Tudja-e, hogy mi a valóság a mai Magyarországon, melynek Ön a miniszterelnöke? Cigányok rugdosnak halálra embereket, láncfűrésszel fenyegetik a magyar gazdákat, mert azok meg akarják védeni a tolvajoktól terményeiket. Magyar embereket tartanak egyes cigányok rabszolgasorban, gyerekeket vernek meg a mobiltelefonjukért, és hogy elvegyék kis zsebpénzüket. Idős, munkában megőszült emberek rettegnek cigány tizenévesektől, akik kaszákkal támadnak azokra, akik szót emelnek az erőszak ellen, és akik orvosokat fenyegetnek meg, hogy kábító hatású gyógyszereket írjanak fel részükre.

Az Ön Kormánya mindent megtett, hogy a Magyar Gárdát betiltsa, mondván, hogy félelmet kelt és gyűlöletet szít, de miért nem tiltja be a cigány szabadcsapatokat, akik felfegyverezve egész megyéket tartanak rettegésben, akik még a rendőrökre is rátámadhatnak büntetlenül?

Ami ma Hazánkban folyik, arról az emberek már nem annak függvényében foglalnak állást, hogy jobb- vagy baloldalinak vallják magukat, mert az erőszak nem válogat. Minden becsületes magyar és cigány ember azt akarja, hogy végre rend legyen Magyarországon!

Magyarországon erős rendőrségre és szigorúbb büntető jogszabályokra és hatékony jogszolgáltatásra van szükség, hogy a nyugalom és társadalmi béke helyre álljon! Ahol az igazságos törvénykezés és a többségi társadalom érdekei találkoznak. Ez az Ön felelőssége!

Ön felesküdött a Magyar Köztársaság Alkotmányára. Arra a törvényre, melynek 35. § (1) bekezdés a) pontja kimondja: „A Kormány védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező személyek jogait”

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az Ön Kormánya történelmet írt egy esetben. Precedenst teremtettek, melynek Önök nem örülnek. A Kiskunlacházi gyermekgyilkosság esetében az Igazságügyi és Rendészeti miniszter, valamint az Országos Rendőrfőkapitány együttes sajtótájékoztatóján etnikai alapon azonosították az elkövetőt. Ott kijelentették – Kormányának jelenlévő minisztere előtt és nevében -, hogy az elkövető nem cigány, hanem magyar származású volt. Ez azt jelenti, hogy a későbbiekben minden egyes bűncselekmény esetében az igazságszolgáltatás köteles az elkövető etnikumát megjelölni. Engem és egyre több polgármester társamat, kik felemeljük a szavunkat az ártatlan emberek védelme érdekében, a sok igazságtalanság és a többségi társadalommal szembeni kirekesztő magatartás miatt, folyamatosan lerasszistáznak és véresszájúznak.

Önök megbélyegzik azt, aki az igazságról beszél, és tenni akar azért, hogy egy-egy településen végre rend legyen.

De mi akkor sem adjuk fel! Egy európai társadalomban az őszinte beszéd a jövő építésének alapja. Gyökeresen át kell alakítani a szociális ellátórendszert, és érvényt kell szerezni az alapvető társadalmi normáknak! Ennek elvégzése az Ön feladata.

Most már nem kérünk, hanem követelünk!

Erősíteni kell a rendőrséget, nem szembefordítani a társadalommal. Mi felesküdtünk arra, hogy megteszünk mindent községeink, városaink biztonsága érdekében. S ez az eskü kötelez bennünket, s kötelez a lelkiismeretünk is, még ha meghurcolnak is érte. Emberek milliói rettegnek a cigányság egy része általi állandó erőszaktól. Az elmúlt hét esztendőben százmilliárdok mentek el különböző, a cigányság integrációját és felzárkóztatását elősegítő programokra. Hol van ez a pénz, és hol van ennek az eredménye? Miért nem az Önkormányzatok kapták meg, akik ésszerűen és hatékonyan tudták volna felhasználni? Ehelyett ellopták azok, akik feleltek ezek elosztásáért. Véleményem szerint a cigányság felzárkóztatását nem az segíti elő, ha kettőszáz cigány diplomás embert felvesz a közigazgatásba, hanem ha érvényt szerez annak, hogy a cigány családok a gyermekeiket rendszeresen járassák iskolába.

Mi polgármesterek tesszük a dolgunkat. Kérem Önt, Ön is tegye a magáét, értünk és ne ellenünk, esküjéhez híven, hogy Magyarországon végre béke legyen!

Kiskunlacháza, 2009. szeptember 26.

Tisztelettel: Dr. Répás József

Kiskunlacháza polgármestere

Forrás: http://www.kiskunlachaza.hu/

Jászok és kunok a magyar történelemben

Bánkiné Molnár Erzsébet: Jászok és kunok a magyar történelemben
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

A magyarországi jászok és kunok a jászkun redempció előtt
A kunok keleti származású, félnomád népének eredeti lakóhelye a Hoangho folyó mentén, a mai Mongólia és Kína határvidékén volt. Innen indultak vándorútjukra nyugat felé, s útközben más törzsekkel egyesülve, a magyar államalapítás korában érték el a Fekete-tengertől az Al-Dunáig húzódó szteppvidéket. A harcos, könnyűlovas kunok többször összeütközésbe kerültek a magyarokkal. E harcok változó kimenetele a kunok katonai erejét éppúgy bizonyította, mint a megszilárduló magyar állam erényeit. A moldvai területeken élő kunok 1227-ben, Róbert esztergomi érsek közreműködésével megkeresztelkedtek. Megalakult a Szeret-vidéki, milkói püspökség. Bővebben ...

Rokonok

Szerkesztett jelenetegyüttes a Mongol c. filmből

Jászkun induló

Én vagyok a ...

ARVISURA klipp

Harcban állunk

A hír: "Zavargások voltak Kínában, egy nyugati, főleg muszlim ujgurok lakta tartományban. 140-en meghaltak és több mint 800-an megsérültek. Ez volt Kínában a legvéresebb tüntetés a 20 évvel ezelőtti, Tienanmen téri események óta. Azt nem tudni, ki kezdte, a kínaiak szerint a tüntetők támadtak, külföldön élő ujgurok szerint viszont diákok tüntettek, és a rendőrök közéjük lőttek."
Magyarul: Ezek a "muszlim újgurok" a jakutokkal együtt a magyarság kun összetevőinek legkeletibb rokonai. Nem létesítenek más népek hazájában, országában erőszakkal telepeket, mint az izreeliek Palesztínában és a kínaiak Újgúriában. És ellenállnak az ilyennek. Hős rokonaink. Lásd mit írnak róluk a Kínaiak.

Dalban: Mit keresünk e csúcsokon? /Tolcsvay l. - Müller Sziámi P./

Magyarország katonái, Kunok!

Hazafias és fegyveres

Atyáink szelleme: A Mongol, Dzsingisz kán

Hun, han, kun, kán = Úr = Hazafias és fegyveres

Csingiz Ajtmatov

Csingiz Ajtmatov (kirgizül Чыңгыз Айтматов (Çıňğız Aytmatov), oroszul Чингиз Торекулович Айтматов, Seker, akkor Szovjetunió, ma Kirgizisztán, 1928. december 12. – Nürnberg, 2008. június 10.) főleg orosz nyelven alkotó kirgiz író.

Élete
Kirgizisztánban, az üzbég határ melleti Talasz völgyben található apró faluban, Sekerben (kirgizül: Шекер) született. Nevét Dzsingisz kánról kapta. Kisgyermek korában családja nomád, vándorló életmódot folytatott, mint akkoriban a legtöbb kirgiz. Csak hat osztályt fejezett be az általános iskolából, majd 14 éves korában (a II. világháború idején) a falusi tanács elnöke lett és az adók beszedésével is őt bízták meg.
Szülei állami alkalmazottak voltak Sekerben. 1937-ben édesapját, aki a Kirgiz Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa prominens tagja volt, Moszkvában burzsoá nacionalizmussal vádolták meg és letartóztatták. Az elmondások szerint, Sztálin egyik tisztogató akciója keretében, a Biskek melletti Cson Tas-ban végezték ki, az egész kirgiz Központi Bizottsággal együtt.

Tanulmányai

1946-ban a frunzei Kirgiz Mezőgazdasági Intézet állattenyésztési szakán kezdte meg tanulmányait, amelyet a kazahsztáni Dzsambulban (ma Taraz) folytatott, ahol 1953-ban szerzett állatorvosi diplomát, és egy kísérleti farmon kezdett dolgozni.
Első publikációja 1952-ben jelent meg a "Szovjet Kirgízia" című folyóiratban, „A kirgiz nyelv terminológiája” címmel, amelyben anyanyelvének az orosz nyelvből átvett szavak eredményeként elért gazdagodását mérte fel. Első művét több novella követte, amelyek után felvételt nyert a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézetbe, ahol 1958-ban szerzett diplomát.

Munkássága
Már tanulmányai folyamán is több kisebb-nagyobb művet publikált, elsősorban orosz, de kirgiz nyelven is. Az orosz olvasókat bámulatba ejtette, milyen szinten sajátitotta el nyelvüket a kirgiz állatorvos.
Ajtmatov számára a hírnevet a Dzsamila szerelme című kisregény hozta meg, amelyről Luis Aragon azt írta: „Ez a világ legszebb szerelmes története”. Műveinek visszatérő motívuma a türk népek élete, életmódja, és az a kérdés, hogy a modernizáció hogyan fosztja meg az embereket egyéniségüktől.
A hatvanas években már az egész Szovjetunióban felfigyeltek írásaira, az egyik legelismertebb kortárs szovjet íróvá és irodalmi figurává vált. Számos irodalmi intézmény, folyóirat kormányzó testületébe választották be. Ő volt a Kirgiz Filmgyártók Szövetségének elnöke több mint húsz éven át. Egy időben a Pravda című napilap rendszeres írója volt, regényeket, kisregényeket írt, de drámákkal és műfordításokkal is foglalkozott.

Társadalmi élete

Szovjet időszak
Csingiz Ajtmatov a világ legismertebb kirgiz írója, műveit több mint száz nyelvre fordították le, 90 millió példányt adtak el belőlük és Európában mindenütt olvassák. Kirgizisztánban a Legfelső Tanács tagjává választották, így részt vett az SZKP utolsó négy Kongresszusán, mint kirgiz küldött. Több szovjet kitüntetés birtokosa, köztük Lenin-renddel, Állami-díjjal tüntették ki (mindkettőt irodalmi munkásságáért kapta), és 50. születésnapjára megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is.
Elévülhetetlen érdemeket szerzett a „Mozgalom a Demokráciáért” szervezet 1989-es újjáélesztésében.

Élete végén
A Kirgiz Köztársaság brüsszeli nagykövete volt, egyben képviselte országát az Európai Unió, a NATO, az UNESCO szervezetekben, valamint Hollandiában és Luxemburgban is. Fia, Aszkar Ajtmatov, kirgiz külügyminiszter volt. 2006. április 20-án a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvvásár vendégeként hazánkban tartózkodó írónak Sólyom László köztársasági elnök a A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta. Egy nürnbergi klinikán halt meg 2008. június 10-én[1].

A száguldó sámánkutató

Dávid a magyar atlétika nagy reménységeként indult. Ifjúsági válogatott rövidtávfutó volt, így jutott ki a Toldy Ferenc Gimnáziumban tett érettségi után egy sportösztöndíjjal Amerikába. De ott, a kitűnő tréningfeltételeken túl, kissé kiábrándítóan hatott rá, hogy a nagy, szabad ország polgárai nem úgy használják a szabadságukat, ahogy lehetne, s az érdeklődésük más kultúrák iránt eléggé beszűkült. Viszont a kollégiumban ujgur szobatársat kapott, akitől egy év alatt jól megtanult ujgurul, úgyhogy végül már nem is angolul beszélgettek.Amikor a következő nyáron meglátogatta Kasgárban, már kazakul is tanult. Útja előtt találkozott ugyanis a turkológus Mándoky Kongur Istvánnal, az Akadémia Altajisztikai Kutatócsoportjának a tagjával, aki folyékonyan beszélte mindazokat a keleti nyelveket, amelyeket Dávid szeretett volna elsajátítani. Tőle kezdett kazakleckéket venni tehát, s két év múlva egyetemi diák lett Almatiban.

Ő volt az első magyar, aki államközi oktatási csereegyezmény keretében ott tölthetett egy évet. Mivel azonban a városban szinte mindenki oroszul beszélt, elkezdett a Tiensan-hegység falvaiba feljárogatni. Napokat, heteket töltött a pásztorok között, gyűjtötte meséiket, énekeiket. Közben megint történt egy sorsszerű találkozás. Összehozta a szerencséje Torma Józseffel, Magyarország első, 1994-től akkreditált kazahsztáni nagykövetével, akitől előzőleg már jó néhány cikket olvasott a baskír hitvilágról. Természetes, hogy új állomáshelyén is a hitvilág érdekelte a nagykövetet, s felajánlotta Dávidnak, hogy járják együtt a vidéket. A következő egy év nagyrészt ezzel telt. Rengeteget tanult Torma tanár úrtól, habár őt akkor még nem is annyira az ősi nomád hitvilág érdekelte, hanem a nyelv.

Ezek után kezdte el Budapesten a török-mongol szakot. Kicsit későn, mert előzőleg kétszer nem vették fel orosz-angol szakra. És nem az angol miatt, furcsa mód oroszból nem volt elég jó az orosztanár Kara Mihály nagypapa egykori erőfeszítései ellenére sem.

Továbbiak a NOL-on