Kun Himnusz

Gubcsi Lajos - Szabados György: Kun Himnusz 

Hajtsd fejed földedre, hallgasd dobbanását
Szerte a buckákon nagy harang zúgását
Kun sorsod becsület, a bátrak világa
Dolgoddal életet lehelsz a pusztákba.

Refr.:
Apánk keze, anyánk szíve
Nagyszüleink tekintete
Szabad nép lehettünk, nádasok farkasa
Végtelen kék egünk, fel fényre, fel Napra!-
Úgy legyen…

Tengersík vidéken tengernyi fájdalom
Ne tűrd, hogy idegen győzzön a hazádon
Gyerekünk sasszeme az eget kémleli
S tudja, hogy nem hal meg sohase Petőfi

Refr.

Apánk keze, anyánk szíve

Nagyszüleink tekintete

Szabad nép lehettünk, nádasok farkasa

Végtelen kék egünk, fel fényre, fel Napra!-

Úgy legyen

Nem hal meg Móra se, marad egy-két krajcár
Szegények nem leszünk, reánk szép jövő vár
Szabad szó, nagy tettek, az utunk égig ér
Szívünkben szerelem, házunkban lágy kenyér.

Refr.

Apánk keze, anyánk szíve

Nagyszüleink tekintete

Szabad nép lehettünk, nádasok farkasa

Végtelen kék egünk, fel fényre, fel Napra!-

Úgy legyen

Szélben száguld lelkünk, ősi kincs a hitünk
E széles kun földön nyolcszáz éve élünk
Tejút és csillagok, életünk végtelen
Arcunkon tisztesség, ha ráhull a lepel.

Refr.

Apánk keze, anyánk szíve

Nagyszüleink tekintete

Szabad nép lehettünk, nádasok farkasa

Végtelen kék egünk, fel fényre, fel Napra!-

Úgy legyen

Adj erőt a kunnak, kis népednek, Uram
Keletről jött sorsát megélni boldogan
Magyarok és kunok, ugyanaz a fajta
Kísérje utunkon Istenünk áldása.

Refr.
Apánk keze, anyánk szíve
Nagyszüleink tekintete
Szabad nép lehettünk, nádasok farkasa
Végtelen kék egünk, fel fényre, fel Napra!-
Úgy legyen

Redemptusok előre!

A redemptio vagyis megváltás szóval jelölik a magyar történelemben a jászkun kerület önmegváltását, amelynek során 1745-ben pénzért visszaszerezték a török háborúk után 1702-ben elvesztett korábbi kiváltságaikat. / Jog, Vagyon, Pénz Blogger/ A török háborúk során a jászkun kerület területén jelentős népességváltozás történt. Sokan elvándoroltak, például hajdúk lettek. A törökök alóli felszabadulás után idegen etnikumok költöztek a területre. Két kun szék a hatból teljesen el is tűnt. A népességcsere miatt a Habsburgok nem tekintették többé érvényesnek a korábbi jászkun kiváltságokat és 1702-ben I. Lipót 500 ezer rajnai aranyforintért zálogba adta a Német Lovagrendnek a Jászságot és a két Kunságot, vagyis a Hármaskerületet. Ez eltörölte a jászok és kunok örökös kiváltságait /Jog, Vagyon, Pénz Blogger/ és jobbágysorba süllyesztette őket.  A sérelem miatt a jászok és kunok a Rákóczi-szabadságharc lelkes támogatói voltak. /Íme a Rákóczi féle szabadságharc gyökere, Blogger/ Mivel a Német Lovagrend nem tudta érvényesíteni vásárolt jogait, 1731-ben (más források szerint 1730 illetve 1735) eladta jogát a Pesti Invalidus Rendháznak.

A megváltás  

A kerületben mozgalom alakult a jogok visszaszerzésére. Több éves gyűjtésből és kölcsönökből sikerült összeszedni a közben 575 900 forintra nőtt összeget, amely egyes források szerint az akkori Magyarország költségvetésével összemérhető nagyságú volt. Ezen összegen felül vállalták 1000 lovas felszerelését, az általános hadfelkelést, valamint a nádor és más tisztviselők fizetésének megadását. 

1745. május 6-án Mária Terézia aláírta redemptioról szóló diplomát, amely visszaállította a szabad jászok és kunok örökös kiváltságait, azaz a szabad tisztviselő- és lelkészválasztást, a pallosjogot, a révtől, vámoktól és a földesúri szolgáltatásoktól való mentességet. 

A jászok-kunok a redemptio során kivételt tettek, mert lehetővé tették, hogy több, pénzzel rendelkező, betelepülő vagyonos polgár is részt vegyen a redemptioban. A betelepülők eredetileg nem voltak jászok-kunok. Akik részt vettek a megváltás összegének összegyűjtésében, „redemptusok”, akik pedig nem tudtak részt venni benne, „irredemptusok” lettek.

A redemptio megváltoztatta a községi földtulajdonok korábban egyenlő elosztási arányát, mert azt, a redemptusok között, az általuk megváltott összeg nagyságának arányában osztották el. A redemptusok minden közösségi jószágból (például legelők) részesültek, míg az irredemptusok csak a ház körüli veteményföldekből. Végül voltak a „zsellérek”, későbbi betelepülők, akik még közmunkákkal is tartoztak a közösségnek.  

A redemptusok tudatosan ápolták kun-jász származástudatukat, amiben komoly szerepe volt az iskoláknak és a helyi értelmiségnek.   A földnek magántulajdonban való megjelenésével komoly gazdasági fejlődés és társadalmi rétegződés indult meg. /Forrás/

Alaptörvény

Nemes gondolatok jegyében született az Alaptörvény, s Húsvét hétfővel, aláírásával életérzéssé válhat bennünk – a szabad magyar haza életével törődő érzéssé. Sok millió ember nevében beszél, amikor megfogalmazza gondolatainkat, hitünk irányait.

Árpád honfoglaló törzsei utódaiként ezeregyszáz éve szilárd alapokra helyezett Magyarországon élünk. Szent István királyunk hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Büszkén vállaljuk ezredéves harcunkat a haza szabadságáért és függetlenségéért, szeretjük őseinket, akik érte küzdöttek. Népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította annak közös értékeit.

Tudjuk, hisszük és büszkén mondjuk: a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásai gyarapítják a világot. Ápoljuk és megóvjuk örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, a Kárpát-medence ember alkotta és természet adta értékeit. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos felhasználásával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit. A fiatal nemzedékek elhivatottsága a jövő garanciája. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.

Tudjuk, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez.

Az eszmék között valljuk az Alaptörvény szellemében, hogy minden tudásunkkal megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét. A Magyarországon élő nemzetiségeket és népcsoportokat a magyar nemzet részének tekintjük. Szeretjük a történeti alkotmányunkat legszebben megtestesítő Szent Koronát, amely jelképezi Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.

Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.

Az Alaptörvényünk szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.

Szeretjük azt a minden, nemzetileg fontos érzést átható, egységes szellemet, ahogyan az Alaptörvény megszabja Magyarország jövőjének útját.

Gubcsi Lajos, A Magyar Művészetért Díj Kuratóriumának elnöke

                                                                                                                        A Magyar Művészek Köre

Előre katonák, előre magyarok!

Igen! A kiválóság, az élen járás felmutatása.

1. Boldog gyermekévek a puszták világában /Gubcsi Lajos - T. Kun László Géza/

Ez az írásmű "kun kettős legényes", egy ugyanazon világ párhuzamos síkokon történő szubjektív korrajza, azzal hogy először vala Dr. Gubcsi Lajos Egy kun Budán és Pesten c. írása melyre egy másik kun felfigyelt és ellenállhatatlan kényszer hatására ... 
1948-1954

Hol született e sorok írója és kinek?

Bár látszólag Kiskunfélegyházán a kórházban 1948. június 7-én, az elvadult kisajátítások és a népi demokratikusan diktatórikus vadak trónra lépésének évében – az életre kelés a lényeget tekintve valójában kint a tanyákon történt, Fülöpjakabon, a Herke-tónál, a tanyasi iskola tanítói lakában, ahol akkor az apja tanított reménytelen és mégis csillogó szemû parasztgyerekeket, s ahol 22 éves anyukája örömmel

eltelve várta.

/E párhuzamos sorok írója - Árnyékszerzőnk - Berzencén, 1954.01.11-én a Smolcz udvarban született, és egy zsidó bába segítette a világra. Ekkorra a téeszesítés már vidáman folyt. A fényes szelek nemzedékét képző magyar-történelem szakos anya és orosz-testnevelés szakos apa elsőszülött kis piros csizma várományosként koraszülöttként. Szopni sem tudott és már ekkor igényt tartott, a pohárra./

És hunnak, magyarnak és kunnak született. De mert nincs ilyen hármas származási anyakönyvvezetés, késõbb, 2006-ban õ maga alkotja meg a hármas anyakönyvet az Ópusztaszeren, a Nemzeti Emlékparkban felállított kultikus kõ szoborpár feliratával: „Hun, magyar és kun õseim szeretett emlékére”. Büszkén írta e mondat alá a nevét 58 évesen, amikor a Nemzeti Emlékparknak adományozta ezt az Õseink nevû szoborpárt. Az ember az, aminek érzi magát. Õbenne ez a hármas vonal folyik, mint három egymásba torkolló folyó, és belõle folytatódik véget nem érõen Lajos Levente, Elõd, Botond, Etele fiában, Anikó és Emese lányában, s valakiben, akinek e percben, 2009 végén még csak az elvont vágyát érzi a feleségével titkos kacsintásban: a nemét és nevét nem tudván is tudják, hogy ha megjön õ is, Lél lesz, Álmos vagy kislányként Lelle. Õk heten gondoskodnak a hun, magyar és kun õsökrõl õutána is, ezért nyugodtan hal meg, bár szerinte 100 éves biztosan lesz, s ha nem, ez a hatvankettõ is nagyon szép volt.

/Árnyékszerzőnk szintúgy hunnak, magyarnak és kunnak született. Ám ez számára - mint újszülött - még nem volt nyilvánvaló, ahogy az sem, hogy a hun, han, kun, szán, kán ... szavak mind-mind ugyanazt jelentik. Azt az embert, aki maga ura - egyben lovon jár - és érdekérvényesítő képességeit - ijjal, nyíllal és szablyával is - képes nyomatékosabbá tenni.. 
Mindenben átlagos gyereknek érezte magát. Ordított néha, de toporzékolni évtizedekig nem tudott soha, tûrte sorsát keményen. Anyatejen élt sokáig, s nem is gondolta, hogy lesz egy egész évtized, amikor – az egyik jól látható apai-nagyapai örökségként is – e tejet újra és újra, néha hetekre is, borra-sörre-pálinkára váltja át napi élelmiszer-fejadagként. Ez is átlagos történet az õ alföldi kiskun hazájában.
/Árnyékszerzőnk mindig is szeretett volna szerény lenni, ám átlagon felüli fizikális (sportok) és szellemi képességei (tanulás, vers, zene) már kora gyermekkorától ebben akadályozták. A toporzékolást csúcsra járatta a földre vetődéssel egybekötött kimeredéssel és lábdobolással tetézve. Elsőszülött unokája is bemutatta már ezt a tudományt. 
Az italok élvezetére nézve - Árnyékszerzőnk szerint - a helyes sorrend egyébiránt, az anyatej, a sör, a bor, a pálinka.   Az anyatej és ami utána jön élvezete nem csak a szigorúan kunok lakta térségben népszokás, hanem mindenütt, ahová a kun ivadékok elvetődtek, például Szabolcs-Szatmárban és Baranyában is egyaránt. Ezt mind a népi megfigyelések és a kutatások is (ez irányban egyaránt) igazolják, ahogy a szuiciditásra (az öngyilkosságra való hajlamot is) mely minden kiváló harcos szerves, elválaszthatatlan része. A bátorság alapja.  (Bár koronként vitatják, hogy az öngyilkossághoz avagy az élve maradáshoz kell-e nagyobb bátorság.) Például ki gondolná, hogy még a mai Macedóniában is jól azonosítható ez a vonulat? Ennek pedig az égvilágon semmi más oka nincs, csak a szenvedély.  /
Egy kun Budán és Pesten

Egy kun Pesten és Budán

Gubcsi Lajos: Ismét Vereckénél (részlet a ballada-változatból)

Gyöngén kezd a hajnal, méricskél a nap, kire vessen fényt elsõ sugára

Lassan egybeolvad kétszáz rongyos s a menekülõ, hazátlan, árva vezér

S a pirkadatban, lassan emelgetve fejét néz a nép az õ bátor kis urára

Az ingek alól, a kések után elõkerül az utolsó szelet, kettéosztott kenyér

(Levente, Elõd, Botond és Etele fiamnak)

Magyar Elektronikus Könyvtár

Bátraknak