2011. március 22., kedd

1. Boldog gyermekévek a puszták világában /Gubcsi Lajos - T. Kun László Géza/

Ez az írásmű "kun kettős legényes", egy ugyanazon világ párhuzamos síkokon történő szubjektív korrajza, azzal hogy először vala Dr. Gubcsi Lajos Egy kun Budán és Pesten c. írása melyre egy másik kun felfigyelt és ellenállhatatlan kényszer hatására ... 
1948-1954
Hol született e sorok írója és kinek?
Bár látszólag Kiskunfélegyházán a kórházban 1948. június 7-én, az elvadult kisajátítások és a népi demokratikusan diktatórikus vadak trónra lépésének évében – az életre kelés a lényeget tekintve valójában kint a tanyákon történt, Fülöpjakabon, a Herke-tónál, a tanyasi iskola tanítói lakában, ahol akkor az apja tanított reménytelen és mégis csillogó szemû parasztgyerekeket, s ahol 22 éves anyukája örömmel
eltelve várta.
/E párhuzamos sorok írója - Árnyékszerzőnk - Berzencén, 1954.01.11-én a Smolcz udvarban született, és egy zsidó bába segítette a világra. Ekkorra a téeszesítés már vidáman folyt. A fényes szelek nemzedékét képző magyar-történelem szakos anya és orosz-testnevelés szakos apa elsőszülött kis piros csizma várományosként koraszülöttként. Szopni sem tudott és már ekkor igényt tartott, a pohárra./
És hunnak, magyarnak és kunnak született. De mert nincs ilyen hármas származási anyakönyvvezetés, késõbb, 2006-ban õ maga alkotja meg a hármas anyakönyvet az Ópusztaszeren, a Nemzeti Emlékparkban felállított kultikus kõ szoborpár feliratával: „Hun, magyar és kun õseim szeretett emlékére”. Büszkén írta e mondat alá a nevét 58 évesen, amikor a Nemzeti Emlékparknak adományozta ezt az Õseink nevû szoborpárt. Az ember az, aminek érzi magát. Õbenne ez a hármas vonal folyik, mint három egymásba torkolló folyó, és belõle folytatódik véget nem érõen Lajos Levente, Elõd, Botond, Etele fiában, Anikó és Emese lányában, s valakiben, akinek e percben, 2009 végén még csak az elvont vágyát érzi a feleségével titkos kacsintásban: a nemét és nevét nem tudván is tudják, hogy ha megjön õ is, Lél lesz, Álmos vagy kislányként Lelle. Õk heten gondoskodnak a hun, magyar és kun õsökrõl õutána is, ezért nyugodtan hal meg, bár szerinte 100 éves biztosan lesz, s ha nem, ez a hatvankettõ is nagyon szép volt.
/Árnyékszerzőnk szintúgy hunnak, magyarnak és kunnak született. Ám ez számára - mint újszülött - még nem volt nyilvánvaló, ahogy az sem, hogy a hun, han, kun, szán, kán ... szavak mind-mind ugyanazt jelentik. Azt az embert, aki maga ura - egyben lovon jár - és érdekérvényesítő képességeit - ijjal, nyíllal és szablyával is - képes nyomatékosabbá tenni.. 
Mindenben átlagos gyereknek érezte magát. Ordított néha, de toporzékolni évtizedekig nem tudott soha, tûrte sorsát keményen. Anyatejen élt sokáig, s nem is gondolta, hogy lesz egy egész évtized, amikor – az egyik jól látható apai-nagyapai örökségként is – e tejet újra és újra, néha hetekre is, borra-sörre-pálinkára váltja át napi élelmiszer-fejadagként. Ez is átlagos történet az õ alföldi kiskun hazájában.
/Árnyékszerzőnk mindig is szeretett volna szerény lenni, ám átlagon felüli fizikális (sportok) és szellemi képességei (tanulás, vers, zene) már kora gyermekkorától ebben akadályozták. A toporzékolást csúcsra járatta a földre vetődéssel egybekötött kimeredéssel és lábdobolással tetézve. Elsőszülött unokája is bemutatta már ezt a tudományt. 
Az italok élvezetére nézve - Árnyékszerzőnk szerint - a helyes sorrend egyébiránt, az anyatej, a sör, a bor, a pálinka.   Az anyatej és ami utána jön élvezete nem csak a szigorúan kunok lakta térségben népszokás, hanem mindenütt, ahová a kun ivadékok elvetődtek, például Szabolcs-Szatmárban és Baranyában is egyaránt. Ezt mind a népi megfigyelések és a kutatások is (ez irányban egyaránt) igazolják, ahogy a szuiciditásra (az öngyilkosságra való hajlamot is) mely minden kiváló harcos szerves, elválaszthatatlan része. A bátorság alapja.  (Bár koronként vitatják, hogy az öngyilkossághoz avagy az élve maradáshoz kell-e nagyobb bátorság.) Például ki gondolná, hogy még a mai Macedóniában is jól azonosítható ez a vonulat? Ennek pedig az égvilágon semmi más oka nincs, csak a szenvedély.  /
Egy kun Budán és Pesten

Nincsenek megjegyzések: