Dalban, Ghymes: Seregek közt
Ez a blog egy egykor élt hatalmas és vitéz türk nép más népekbe olvadt ivadékainak, speciálisan a magyar kun tudatúaknak szól. Akik hiányolják a bátorságot, a hűséget, a tehetséget, a kegyességet elismerő közösséget. Mert a pusztai ember nekiveti hátát a pusztának és vigyáz, figyel így sem maga mögött, sem maga előtt nem lát senkit! És ha van szabadság, akkor ez az.
2008. szeptember 24., szerda
Konok kunok
Dalban, Ghymes: Seregek közt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
A kunokról nekem a Félegyházi katonatársaim jutnak eszembe, akik alacsonyak voltak, szőrösök és barnaságukat nem a szolárium okozta...akik 84 körül voltak ott..
nem volt ott büszke, se nyakas, csak katonák, azok is a sunnyogó fajtából. életre szóló barátságok köttettek, érdekes módon azért mindenki a sajátjaihoz húzott.. Békés megyei a Békés megyeihez, kunok a kunokhoz. Akiket megismertem, azok általánosságba - mármint a kun típusok - óvatosak és kisssé visszahúzódók voltak...
Szóval, vannak közöttük rendes emberek is...
Megjegyzés küldése